Good luck, Boy!

2013 április 10. | Szerző: Lótuszvirág |

Sokat olvasni arról, hogy baj van a nemi szerepekkel. Ez szerintem is teljes mértékig így van.

Nem mondom, hogy minden férfi egyforma, nem mondom, hogy mind ugyanolyan (bár néha a számra kívánkozik ez a mondat), mivel nem ismerem mindet. De azt el kell ismernem, hogy a férfiak, akikkel eddig dolgom volt nagyjából két-három csoportba lehet sorolni. Passzintsátok hozzá, hogy egy ideje nem vagyok jó véleménnyel róluk az eggyel ezelőtti pocsék kapcsolatom miatt (is).

Azt mondják, mások úgy viselkednek velünk, mint ahogy mi velük. Ha ezt vesszük alapul, nagy baj lehet velem.

Majd egy éve végeztem egy tesztet, aminek csúfos vége lett. Amikor el kezdtem járni az Exemmel, egy srác szerelmet vallott nekem. Olyan fajta szerelemvallás volt ez, mint amilyeneket a középkorban tettek a kereszteslovagok szívük hölgyének. Afféle: “csak el szerettem volna mondani, hogy mennyire szeretem önt, de tudom, hogy kegyednek férje van”. Punkt. Meggyötört önérzetemnek a majd 2 évnyi kínlódás után jól esett volna némi egósimogatás. Szóval felhívtam, elmondtam neki. Reakció?

– Figyelj! Ha kedved lenne egy gyors numerához, egy óra alatt oda tudok érni.

Köszönöm, történet vége. 😛

Valószínűleg túlzottan romantikus léleknek számíthatok, mivel van az a hülye elvárásom a szerelemmel kapcsolatban. Mármint hogy legyen. 😛 Nekem a szex, a párkapcsolat így kerek, így egész. Kipróbáltam anélkül, nekem nem megy. És talán épp emiatt abba az idióta táborba tartozom, akit ugyan egy darabig mulattat, hogy kívánatosnak tartanak, kocsonyán lóg szemük, szájuk, de nem vagyok a gyors numerák híve. Engem előbb randira kell vinni és meg kell hódítani. Ehhez meglehet, hogy nem vagyok elég jó nő.

Amikor látom, hogy egy srác csak megdöntésre játszik, akkor felvetem: “Jó, próbálj meghódítani! Majd meglátjuk.” Ennél a lehajtónál szoktak szépen lefarcolni. 😛

Kérdés özön az univerzumba: Komolyan! Udvarolni már luxus? Elvarázsolni egy nőt és férfiként viselkedni, nem pedig farkát kergető kiskutyaként már nem divat? Hová lettek a Férfiak? Igen, így nagy F-fel. Hová lettek? Hm?

Amikor az a srác felajánlotta a gyors numerát, közöltem, hogy nekem az előjátékba a randi is beletartozik. Ezek után persze el akart vinni randizni, de… Komolyan! Van aki erre így igent mondana? Nincsenek nekem illúzióim a féfiakkal kapcsolatban. Rengeteg pszichológiai könyvet olvastam ahhoz, hogy tudjam, első nekik a fajfenntartás és igen, nekik nem a hosszútáv a fontos (persze kivételek léteznek, szóval legyen szíves, akinek nem inge… Hisz tudjátok), hanem… hát… nos, a sokszínűség. De én egyenes ember vagyok és ízig-vérig nő.

Kicsit belefásultam a sok testemet csodáló kocsonyán lógó szempárba, amik ledegradálják az egész lényemet 3 pontra… Jobb esetben négyre. És ebből egyik sem az eszem, vagy a személyiségem. Ha pedig valaki végre engem is érdekel, meg én is őt… Nos… Eli barátom mondta nekem egyszer: “Ha annyi 10 Ft-osom lenne, mint ahányszor azt kérdezted tőlem, hogy miért nem harcol érted senki, milliomos lennék.” Mert ez van. Ha én úgy döntök, hogy egy kapcsolatnak vége, vagy bizonytalan vagyok, soha senki nem jött még azt mondani: “Héj! Itt vagyok! Én akarlak. Beszéljük meg!” Még az a srác se látogat el hozzám, aki másfél utcányira lakik tőlem. Persze nem fogok elfutni az elől, akivel működik, de az az igazság, hogy sokszor úgy érzem, túl egyszerűen engednek el. Elhidegültek az emberek egymástól. Már kevesebb az élőszó, mint a chat, vagy a telefon. De nem, még telefon sincsen.

Egy olyan barátom volt, aki nem volt lusta elém jönni, amikor randiztunk. Nem vagyok amúgy lusta, imádok sétálni és bárhová elmegyek, ez igazából nem gond, csak más érzés, amikor valakit érdekelsz annyira, hogy várjon rád, eléd menjen és veled sétáljon el akárhová. Persze ésszerű keretek között, azért egy őrült, elmebeteg zaklatót senki nem szeretne… 😛

De azt kell mondanom, hogy igen. Én a romantikus fajta vagyok. Igen, én szerelemre és férfira vágyom. Egy figyelmes, kedves férfira, aki bizonyos szempontból épp olyan régivágású, mint én. Szóval, aki engem akar, az egészben akarjon. Ne csak az ágyába! És az első randit se közös filmnézésre tervezze a saját lakásába (totál nyilvánvaló céllal), hanem… Hisz tudjátok.

Szóval sok szerencsét, srácok! Engem meg kell hódítani. Igen, én az a fajta vagyok. Búcsúzóul pedig egy nagyon jó szám:

Anima Sound System: Good luck Boy (Igen, ez adta a cím ötletét.)